Sok minden amit életünk során teszünk és esetleg elrontunk javítható.... legyen is így, hiszen a lónak is...

A minap egy gyereknevelésről szóló cikket olvasva jutott eszembe, hogy ez az egyik olyan dolog- mert biztosan van több is- amit nem tudunk elölről kezdeni, ha elrontjuk. ezért is olyan nagy- véleményem szerint pedig az egyik legnehezebb- dolog , gyereket "jól" nevelni.
Miért is gondolom, hogy szavaim bárkinek is jelentőséggel bírhatnak???

Féltucatnyi gyereket nevelek- egy részét már lassan múltidőben, mert nagykorúvá váltak, de felnőni számomra sosem fognak.
Szerencsés anyuka vagyok, mert sosem kerültem olyan helyzetbe az elmúlt 28 évben - mióta gyerekem van- hogy bármelyik is hisztibe kezdett volna az utcán, boltba, vagy bármilyen nyilvános helyen. A legkisebb is 14 éves lesz lassan és remélem, hogy nem most fog eszébe jutni, hogy toporzékolni támad kedve.... szerintem erről már lemaradtam, szóval nem vagyok a téma nagy szakértője. Viszont...
Szerintem tudták nagyon jól, hogy nálam ezzel úgysem mentek volna semmire.... és itt szeretném hangsúlyozni újfent a szülők felelősségét . A gyermekeim megtanulták, hogy nem lehet, nem szabad és nem kell így viselkedniük ahhoz, hogy elérjenek valamit. Bevásárlások alkalmával sem engedtem sosem a könyörgésnek sem (mert hiszti nem is volt). Nem az övék volt a döntés joga, hogy veszünk, vagy nem veszünk, de ha jelen voltak eldönthették, hogy milyen ízű legyen a keksz, csoki, joghurt.
Ha szerettek volna valamit azért az estek nagy részében " meg kellett dolgozni". Így tanulták  meg, hogy a sült galamb nem repül a szánkba, és ezzel a módszerrel nagyon jól kordában tartottam őket.

Ez a hiszti jutalmazása?

Ez semmiképpen nem összetévesztendő a hiszti jutalmazásával. Hogy mire gondolok? Ha a gyermek hisztizik, mert nem akarja összepakolni a játékait, és úgy vesszük rá, hogy jutalmat ígérünk neki, akkor arra tanítjuk meg, hogy szívességet tesz nekünk és mi azt meg is háláljuk, például édességgel. Ebbe a hibába soha ne essünk!
Fokozatosan meg kell tanítani neki, hogy vannak feladatai. Ezek elvégzése pedig természetesen az Ő feladata és nem jár érte jutalom.
Először anyuka/ apuka pakolja össze a játékot-mert megmutatom hogyan kell csinálni.
Aztán együtt pakolunk- mert megtanítom hogyan kell csinálni.
Végül pedig eljön az idő, mikor már olyan nagy és ügyes lesz, hogy ez mától az Ő feladata lesz, és egyedül vagy a tesókkal kell csinálni.

Hiszti, mint viselkedési minta

Dolgoztam már több helyen is, egy közös volt a munkáimban, mindig emberekkel kellett bánni. Ez hálás, ugyanakkor nehéz is, mert ahány ember annyiféle. Egy rendezvény alkalmával jegyeket vett egy anyuka a kislánya fellépésére, és főpróba után derült ki, hogy messze esik a tánctér a megvásárolt ülőhelyektől. Szerették volna közelebbire cserélni a helyeket, de az előadás előtti napon sajnos ebben már nem tudtam segíteni nekik. Nem voltak szabad helyek. Látszott, hogy nagyon bántja a dolog, de csak sajnálkozni tudtam, segíteni nem. Ekkor megszólalt a tizenkét-három éves formájú kislány, ezzel a felkiáltással:
-Anya hisztizz!!!
Az anyuka , mint egy parancsszóra, kis termete ellenére látványosan lábujjhegyre emelkedett, méretes tüdejét teleszívta levegővel, féloktávnyi hangmagassággal feljebb és ugyanilyen mértékben felemelve hangerejét is, újra elkezdett méltatlankodni, hogy miért nem tudok segíteni a problémáján.
Kikerekedett szemmel hallgattam végig türelmesen és közlési módszerétől fokozatosan elszállt minden együttérzésem ellenére is, barátságosan elmosolyodva egy halk sajnálom hagyta el a számat...... ennyire futotta, mert talán már nem is sajnáltam annyira.

Köszönöm, hogy itt jártál! 
Visszavárlak!